Erre is csak a legnagyobbak képesek: csinált magának ellenzéket. Tarkóján fogja érezni Brüsszel „hideg leheletét” a ciklus végéig. Ha már itthon elszívta a levegőt a többiektől.

Jó lenne már végre egy kicsit nem Orbánnal foglakozni, mert szerintem annyira tele van vele a magyar ájer, hogy ideje lenne szellőztetni, még ebben a kutya hidegben is. Emberrel ennyit találkozni és együtt feküdni és kelni nap mint nap már egészségtelen, olyan jó lenne egy kicsit mást is csinálni, és kicsit unatkozva „csak úgy lenni” egy darabig. Nem hagyja.

Sokszor beszéltem már ezeken az oldalakon is, hogy akármilyen dörzsölt és realista is a miniszterelnök, ekkora nyomást hosszú távon hiba nélkül nem lehet megúszni, sőt mivel annyira magára szabta az egész honi belpolitikát, hogy mindenhol mindig mindent neki kell eldöntenie, ezt örökké lehetetlen jól csinálnia (mert ugyebár mást labdába rúgni meg nem enged).

A napokban Egerben is azzal nyugtatgatta a kétharmadát, hogy igaz, hibákat vétett, igaz sokan kezdenek kifarolni a narancsos csapat mögül, de majd visszatér a nyáj, mert nincs is ellenzék, aki őket magánál tartani képes volna. Ez amúgy igaz is volt eddig. Nem észrevenni azonban, hogy már hetek óta a hazai ellenzéknél nagyságrendekkel erősebb, nagyobb és – amit igazán látnia kellene, hogy – valódi hatalommal bíró ellenzéke van, amelyiket konkrétan egyáltalán nem érdekli, hogy őt hányan választották meg itthon, mert ott bizony akkor is betartatják a szabályokat, ha tetszik neki, ha nem, 26 országban ugyanis nem a Fidesz győzött. Azt mondják a nagyok, hogy akkor jó egy politikus, ha nem teremt olyan helyzetet, ahol az ellenfelének nem marad más választása, mint a harc, hanem mindig hagy egy békés utat a másik félnek úgy, hogy ne kelljen a teljes kapituláció árán visszavonulni, hogy tudjon mérlegelni. Hát itt most nem hagyott más utat a magyar első miniszter, mint az ellentámadást, a pókerben ezt úgy mondják, hogy az EU megadta a blöfföt, és most kiderül, hogy Orbánnak semmi nincs a kezében. Csak közben olyan magasra emelte a tétet, hogy Brüsszel és az USA nem hagyhatja veszni a partit (főleg három ásszal a kezükben), mert a populizmus sikerén felbuzdulva holnap már utcára viszi a többi, helyi Orbán a válságban könnyen utcára vihető, EU-ellenességre bármikor rávehető elégedetlenek hadát. És akkor borul a bili.

Szóval puccs ide, puccs oda (ezt még Lenin is megirigyelhetné), a mi éles szemű vezérünknek talán lassan illene észrevennie, hogy bámulatos módon és valószínűleg egyedülállóan a közelmúlt európai történelmében bizony addig rángatta a világ bajuszát, hogy az csak kijött a barlangjából, és meghozta azt a döntést, amitől Orbán ezek szerint sohasem félt (pedig kellett volna). A magyar kormánynak lett ellenzéke. Olyan, aminek a kívánatos stílusát ő maga határozta meg 10 évvel ezelőtt, és amelynek a hideg lehelete mostantól végig ott fog futkosni a tarkóján.

A „haza nem lehet ellenzékben”. De hál' istennek Magyarországon kívül is van élet