A magyar cukoripar privatizációját és az EU-csatlakozás utáni cukorrendtartás után kialakult problémák vizsgálatára felállított parlamenti bizottság munkájáról számolt be Varga Géza, a Jobbik országgyűlési képviselője szerdai sajtótájékoztatóján.

A honatya kifejtette: a paritásos bizottságot a tavaszi ülésszak végén hozta létre az országgyűlés, 180 napos mandátummal, amely a napokban jár le. Az ügyben érintett számos szakmai és politikai vezetőt meghallgattak, akiknek a rendszerváltást megelőzően, illetve azt követően kulcsszerepük volt a cukoripar privatizációjában.

A politikus leszögezte: egy, a mezőgazdaságunkban komoly hagyományokkal rendelkező, jól beépült iparágat sorvasztottak el, aminek következtében több tízezren veszítették el a munkájukat.  Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltást követően még 12 cukorgyár volt hazánkban, ezeknek az üzemeknek a privatizációját kísérte figyelemmel a bizottság. Azt is vizsgálták, hogy az EU-csatlakozáskor hazánk egyedüliként miért mondott le cukorkvótájának 75 százalékáról.

A képviselő sajnálatát fejezte ki, hogy munkájuk nagyrészt az érintettek meghallgatásában merült ki, aminek eredményét úgy foglalta össze: „nem emlékszem, nem énrám tartozott, nem én hoztam a döntést”. Míg a jelentés megvitatására csak nyolc napjuk marad – tette hozzá.

Nem spontán privatizáció volt

A jelentéssel kapcsolatban a politikus elmondta, az eredeti formájában teljesen elfogadhatatlan ugyanis minden hibát a spontán privatizáció számlájára ír, és kizárólag a vállatok eladását előkészítő menedzsmenteket teszi felelőssé. Ezzel szemben Varga úgy látja, hogy ennél a probléma sokkal összetettebb, ezért 25 módosító indítványt csatoltak hozzá, amik elfogadásáról szerdán tárgyalnak, ezek közül eddig négyről hoztak döntést, melyekből három került elfogadásra. Ha továbbra is hasonló arányban fogadják majd el javaslataikat, akkor támogatni fogják a jelentés elfogadását – mondta Varga.

A honatya kiemelte, a dokumentumokból, és a meghallgatottak nyilatkozataiból az a kép rajzolódik ki, hogy nem spontán történt a cukoripar privatizációja, hanem egy háttérből irányított értékesítés zajlott. Hozzátette: már 1982-ben az első IMF-árgyalásokkor szerkezet-átalakításokat írtak elő, amelyek a privatizáció megkezdésének tekinthetőek. Úgy látja, hogy az euró-atlanti integrációs törekvések állnak a háttérben. A nyugat-európai cukoripart irányító üzleti körök felosztották egymás között a magyar cukorpiacot. Céljuk az volt, hogy felvásárolják a cukor üzletágat, majd a hazai gyártást fokozatosan leépítsék.

A politikus azt a feltételezését, hogy a nemzetközi tőke és a hazai rezidensei álltak a cukoripar tönkretétele mögött, azzal támasztotta alá, hogy a jegybank által gerjesztett inflációnak köszönhetően tőkehiányossá váltak a hazai cukorgyárak. A termelési eredményük hiába volt kedvező, pénzügyileg veszteségessé tette őket a magas alapkamat.

Varga Géza úgy látja: az Állami Vagyonügynökség, és az akkori Földművelésügyi Minisztérium felelőssége is megállapítható, ugyanis a jogszabályok lehetővé tették volna, hogy leállítsák a privatizációt. A törvényi előírásokat figyelmen kívül hagyva, egy esetben sem hirdették meg 15 nappal az értékesítés előtt a cukorgyárak eladását. Így zárták ki a magyar gazdákat a lehetséges vevők köréből – tette hozzá.

Medgyessy Péternek is szerepe volt a cukoripar tönkretételében?

A 90-es évek közepén még, magyar állami tulajdonban lévő öt cukorgyár által alapított konzorcium megpróbált versenyezni a külföldi versenytársakkal – emlékeztetett Varga. Szerinte ez azért nem sikerült, mert ahhoz a Fejlesztési Bankhoz fordultak rövid lejáratú hitelért, amelyben Medgyessy Péter, későbbi miniszterelnök is vezető pozícióban volt úgy, hogy mindemellett az egyik külföldi cukorgyár felügyelőbizottságában is szerepet vállat. A politikus szerint egy ellenérdekelt félhez mentek hitelért.

J.F.

barikad.hu